Otthon, Kramer/Kramer, na meg a rakottas... :)

A múlt hétvége, a nem olyan rég véget ért egyetemi éveim idézte... két nap egymás után már kicsit sok a buliból :D

Vasárnap viszont hazaküzdöttem magam az áldott szülői fészekbe, 230 km-re ettől a csodás(poros, büdös, MELEG) várostól. Kialudtam magam a hűvös házban és kedden újult erővel tértem meg, na meg anyukám nevelte csodás és friss zöldség áradattal.

Ám mielőtt vad főzésbe kezdtem volna színházba mentem, mert színházba járni jó! :) Na meg mert a BónuszBrigádon olcsóért adták a jegyet arra az előadásra, amire el akartam menni ... mázli a köbön.:)

Szóval kedd este én csiniben, egyik kedves barátnőm rábeszélve, irány a Belvárosi színház, Kramer/Kramer!

Nekem tetszett a darab, bár nem vagyok kritikus, főleg nem szini, de a véleményem:

Plakát, az érdeklődők kedvéért :)

A két főszereplő figurája nem szerethető első blikkre, mert a pasi tenyérbemászóan munkamániás és melldöngetős, a csaj meg instabil és a problémamegoldó készsége egy butább csivava szintjén van, de a végén mégis úgy álltam fel a székből, hogy ez jó volt és nem okoztak csalódást a karakterek, a színészek pedig végképp nem. Nem állítanám, hogy mindenre emlékszem, de inkább a téma mélységei miatt, mert néha eltöprengtem azon, hogy én hogyan reagálnék adott szituációban és le le maradtam a cselekménnyel. Igazán még most sem tudom így egy nappal később, hogy én mit tennék, ha egy sírós, nyávogós, ugráló porontyom lenne és ez töltené ki az életem. Lehet, hogy imádnám ezt csinálni, de lehet, hogy én is kiakadnék és ...hát reméljük ez majd kiderül, ha aktuális lesz a gyerektéma :)

A nyolcvanas évek óta, mikor a regényt/filmet készítették, sok minden változott. leginkább az egész világ, hihetetlen, de húsz év távlatából sok problémájuk szerintem kissé már nehezen értelmezhető.7

Hm kissé sokat írtam a színműről, ezért a rakottas egy külön bejegyzést kap, mert fini és szép is :P Nem érdemli meg, hogy elvesszen ha netalántán, bár ez lehetetlen, valaki unalmasnak találná a fenti bejegyzést és nem érne el a végéig...