2013. december 24., kedd

Szaloncukor 2013

Sós-karamellás trüffel ... szaloncukor

Már-már hagyomány, hiszen ez a harmadik év. :) Ha karácsony, akkor szaloncukor. Mert jó muri, isteni finiket lehet kitalálni és jó kis családi program a csomagolás.

Az idei ötlet csokimáz mentes szaloncukor, nem mintha bajom lenne a csokimázzal, de majd ti is meglátjátok, túlzás lett volna még csokimázzal is bevonni :D:D:D

trüffel trüffel :)


Amire szükségünk volt:

20 dkg étcsokoládé (min 50% kakaó tartalom)
2 dl tejszín
1 csipet só
16 dkg cukor
4 dkg vaj
kakaó a forgatáshoz




A cukrot karamellizáltam, hozzáöntöttem a tejszínt, amitől a karamell természetesen teljesen megkötött. Majd a tűz fölött kitartóan kevergettem, kevergettem, vártam, hogy megolvadjon a karamell. Na erre kitartóan kell ám várni, ha belecsaptok a karamelles trüffel gyártásába, ne szontyolodjatok, csak kevergessetek, higgyétek el, fel fog olvadni.
Hozzáadtam a csokit is, majd mikor ez is elolvadt, vártam kb 16 órát :D:D (Eközben kihűtöttem, majd hűtőben tartottam egy éjszakát). 
A "késztermék"
Másnap kicsit megijedtem, mert a kis masszám olyan kemény lett, mint a táblás csoki. Kis mikrózás, kis fakanállal nyomkodás és máris formázható lett a trüffel. 
Ezután olyan szaloncukor forma kis nudlikat formáztam és kakaóba forgattam őket.

Ha itt tartasz, már csak csomagoló anyagra van szükséged. Én sütőpapírhoz és gyűrt csomagolópapírhoz folyamodtam, meg  "kis manók segítségéhez".
A végeredmény a képeken látható :).


Mi lapul a szaloncukor belsejében? :)

A maradék hasznosítása :)







2013. december 23., hétfő

Mézeskalács áradat

Sütisütő kisiparosok 1. :)

A mézeskalács az egyik kedvenc sütim, főleg így karácsony környékén. Az idei év ráadásul mézeskalács gyártásban is különlegesen alakult, mert a tésztát a tesóm állította össze, így nekem csak ki kellett nyújtanom és szaggatnom :) No meg persze sütnünk kellett és díszíteni. :)
Nem csak fog alá való, de fára függeszthető változat is készült, cukormázas, diós és natúr verziókban.
A recept, mint közben eszembe jutott, tavaly már fölkerült a blogra, szóval a részletekért kattintsatok a mézes szóra.
Az ideihez, csak ezt a kis kollázst fűzném hozzá:


2013. december 17., kedd

Almatorta

Almás pite újragondolva

Mi történik, ha egy kollégiumban kell tortát sütnöd, abból, ami ott megtalálható. Kiderül, hogy a szuper kreativitást a körülmények indukálják és így készül az almatorta.
Első lépésként szükség volt egy torta formára, természetesen egy másik kollégistától lejmoltam.
Utána felhívtam anyukámat, a legfinomabb almás pite receptjéért, ami egy kb. 70 éves kicsit málladozó recept könyvben őrizget.
Az eredeti receptet ide vésem, mert jó ha megvan az utókornak és úgy is csak egy kicsit változtattam rajta.

Amire szükségünk lesz:
30 dkg liszt
10 dkg zsír (ehelyett 15 dkg margarint használtam)
10 dkg kristály cukor
1 tojás sárgája
1/2 sütőpor
és annyi tej vagy tejföl, hogy nyújtható tésztát kapjunk.

A töltelékhez:
kb 1 kg alma (ez a mennyiség hámozva magtalanítva értendő)
10-15 dkg cukor (ki, hogyan szereti)
fahéj
citromhéj

A tetejére:
kb. 35 dkg darált dió
10 dkg cukor
1-1,5 dl tej

Az almát lereszeljük, majd a cukorral, fahéjjal és citromhéjjal összekeverve puhára főzzük. Amíg az alma puhul/hűl, addig összeállítjuk a tésztát. A sütőporral elegyített lisztet elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a cukrot, a tojás sárgáját és annyi tejet, hogy nyújtható tésztát kapjunk.
A torta forma aljába sütőpapírt teszünk (én a kerettel szorítottam oda), majd a tésztánkkal kibéleljük, úgy, hogy magas pereme legyen. A langyosra hűlt almát beletesszük (ez alá mehet egy vékony réteg zsemlemorzsa, vagy búzadara, de nekem kimaradt és így sem ázott el a tészta és kb. 180 fokon 40 perc alatt készre sütjük. A tészta színe legyen aranybarna.
Amíg sül a diót a cukorral összepirítjuk, karamelizáljuk, majd tejjel felöntjük, kb 5 percig főzzük. Mikor a tortánk majdnem kész, kivesszük a sütőből és rákenjük a diós masszát, ezzel még 10 percig sütjük.

Nagy sikert aratott a lakótársak körében, és új köntösében akár a karácsonyi asztalra is felkerülhet :)







2013. december 11., szerda

Lemon crud, bonbonba töltve


A kedvenc konyhai időtöltésem a bonbon gyártás, na jó ez így talán egy kicsit túlzás, de mindenképp jó móka. Olvasztasz, kensz fensz és a végén nagyon fincsi édességet kapsz. Már régen ki szerettem volna próbálni valamilyen formában az angolok sokat emlegetett citrom krémjét (Lemon crud), de nem igazán tudtam mi is legyen vele, belőle. Persze a hideg idő és egy váratlanul szerzett új bonbon forma megoldotta a kérdést. 
Fel is csaptam a csakapuffin -t, mert még évekkel ezelőtt ott olvastam róla először és legyártottam a citromkrémet.
A recept ugyanaz, mint ami a csakapuffinon található, a fentebbi link egyenesen az eredeti recepthez visz, én egy kicsit módosítottam rajta.

Hozzávalók :
5 citrom leve és héja
35 dkg cukor
12 dkg vaj
5 tojás

A citromokat jól megmossuk, héjukat lereszeljük, levüket kifacsarjuk. Nyilván a "biocitrom" a legjobb, mert annak a héján nincs szermaradék bár a tartósításához használt viasz a bio-n is rajta van meg a penicilium gomba képletei is... Nekem jó volt a konvencionális is, jól megmosva.

A citrom héját, levét, a cukrot és a vajat, gőz fölött addig kell kevergetnünk, amíg a cukor elolvad. majd kicsit hűlni hagyjuk, az öt tojást fölverjük és óvatosan a citromos masszához adjuk. Gőz fölött, folyamatosan kevergetve besűrítjük. Ne lepődjünk meg, ez egy viszonylag lassú folyamat, de kevergessünk lankadatlan, mert úgy a fehérjéből is kevesebb csapódik ki.
Ha elég sűrűnek találjuk a krémet, akkor utolsó lépésként egy sűrű szitán engedjük át, így az esetleges fehérje darabok és a citrom rostos részei is kikerülnek. A végeredmény egy citromosan krémes krém. :)

A bonbon készítését külön már nem írom le, itt elolvashatjátok.

A végeredmény a lenti fotón látható :)