Az ősz ízei: Szilva lekvár

A családom hagyományosan nagy lekvár főző. Ez hatványozottan igaz szilva szezonban.
Már egész kisgyermek koromtól kezdve vannak emlékeim arról, hogy nagyi körül lábatlankodunk vagy segítünk szilvát kapcsítani (ez egy nálunk használatos kifejezés a mag eltávolítására). Az illat, a rituálé az üst és a kavaró szerkezet felállításáról, az izgalom, hogy milyen lesz, ezek mind mind szép emlékek.
Aztán ahogy nőttünk egyre nagyobb szerepet kaptunk a húgommal, lekvárkavarókká léptünk elő. A mai napig ez az egyik kedvenc részem, hisz ilyenkor nincs más dolgom, mint ülni az üst mellett, "kavarni", a tűzre figyelni és olvasni hosszú órákon át zavartalanul.
Persze mára kicsit már megkopott az a misztikum, amit e köré a tevékenység köré szőtt a gyermeki képzeletem, de még mindig szívesen megyek haza és veszek részt a "lekvárfőzésen".


Őrült szilvaszedésbe kezdünk, mosunk, magtalanítunk (kapcsítás a szakkifejezés :P), majd egy hatalmas üstben egy napon keresztül főzzük. Egy üstbe körülbelül 100 kg szilva fér. Folyamatos kavarást igényel ez a fajta lekvár készítés, szóval reggel 5 órától, kb. este 6-7 óráig folyamatosan felügyel és kavar valaki a családból.